M: minden kedden délelőtt megbeszélés, ehhez ragaszkodom. jaj de jó sokan vagyunk :)!

...

M: Esztó: most még nincsenek elvárásaim, egyelőre csak köszönettel tartozom. - és szeretem a táblázatokat, ez nagyon jó :).. (most önkéntes vagyok)

...

M: akkor az a legfontosabb, hogy A ne stresszeljen. szépen háttérbe vonul, esetleg csinálja a közösségi munkát, Esztó szépen vedd át az irodát A-tól..

...

-én: bemutatkozom ... bla bla, und bla bla. M, akkor hozhatom a bögrémet?

-M: igen :D 

és  jött a bla bla, und bla bla , és zsupsz úgy bevágtak a mélyvízbe, hogy csak nyekkentem.

a megbeszélés 9től - 12ig tartott.

persze nem fájt, csak pislogtam. Mert ugyan vihetem a bögrémet, de azért még fogalmam sem volt, hogy akkor mi így együtt velem...  de már jött is O, hogy akkor itt jó lesz az íróasztalod?

O: - arra gondoltam, hogy ez itt jó, mert van nagy parafa tábla, lesz nagy szekrény, meg gurulós... és kérlek írd össze az irodaszerigényeidet is..... - csak pislogtam. ok, persze.....

Menetközben megtanultam felvenni a telefont, és a kaputelefonon beengedni, vagy nem beengedni embereket. Néha kutyákat is hoznak...

- tulajdonképpen a gazdasági feladatokkal kéne kezdeni, és ha A elmegy szülni, akkor át kell venni az iroda vezetését is.

- van tapasztalatom ebben is, meg abban is. előző életemet (amikor még nem voltam anya) elmesélem röviden.

- fizetési igényed? esetleg egy önéletrajzot küldj be alkalmasint...

- ennyi és ennyi között valahol. hoztam.

- ok,  akkor idővel értesítünk.

szimpatikusak vagyunk egymásnak, de semmi több. kezetfogunk, elköszönünk.

......

- Esztó kérsz egy kávét? 

...

- hu indulnom kell a gyerekért a bölcsibe ... akkor hétfőn találkozunk.

...

Két hete dolgozom. Beszippantott, mint egy örvény.

Hogy hogyantelt? :)

Csodálatosan telik. Tényleg, ilyen még nem is volt. A gyors program imígyen festett:

- szentesteebédje nálunk anyámékkal

- elsőnap (elvileg) anyósomnál mi ebédelünk és örülünk 

na ez nem jött össze, előzőnap Dani gyomorrontást kapott a hagymás törtkrumplitól, mert bezabált, és az ő anyukája bírta libazsíron sütni a hagymát. hát sok volt neki szegénykém :((( iccaka volt hányikolás sokszor, meg sírásrívás, de így elsőnap délben bealudt szegény bágyadt lógófülü pixie fiam, és majd négyóra alvással le is tudta a gyomorrontását. voltnincs szerencsére!

- másodnap mi megyünk anyámékhoz, ahova jönnek unokahúgomék, és családja, szülei is

- harmadnap hármasban itthon henyélés, mesenézés, heverészés, nuku házimunka, esetleg barátok átjönnek például: luxorozni együtt, vagy csak dumálni.

ez meg módosult olybá, hogy átmentünk anyósomhoz potólván az elsőnapi banzájt, majd hazajöttünk, és barátaink lemondták a találkát, mert barátnőikkel romantikus estét képzeltek. így békésen szuszogtunk, kicsit sóhajtoztunk a töltöttkáposzta általi mérgezéstől. nem, nem volt annak semmi baja, csak a mi renyhe belünk nem bírt vele, meg a mértéket sem voltunk képesek a normálisba terelni. ugye.

- negyednap barátnőm jön, örömködés, nagydumálások

És bizony megtörtént, ami talán még soha, de tényleg, hogy egy kumma hangos szó, egy fikarcnyi feszkó, beszólás, kínos kérdezősködés, és fenhéjázás nélkül ültük meg a karácsonyt családilag, fantasztikus, békés boldog hangulatban. Örültünk egymásnak, jókat beszélgettünk, bazinagyokat ettünk, és eszünk még most is. Nyugalom, majd eljön  a böjt ideje is. Egyszer.

Egy tündér biztos szétszórt valami varázsport a levegőbe.... Mindenkinek ilyen ünnepeket kívánok (leszámítva Dani gyomorrontását). Mint amilyen nekünk van.

Boldog, kiegyensúlyozott, vidám anyuka, és feleség vagyok. 

De a barátnélküliség árvaság lényegiségét szüli. Nem tudom.

Mostanában új pancsijáték dívik esténként. Mivel hétköznap többnyire egyedül vagyok a gyerekkel, egyedül fürdetem, satöbbi. Na ez csak azért fontos, hogy lássuk, miért is adódnak szabad percei csibész gyermekemnek.

Tehát adódnak szabad, pillanatok, mikor türiért megyek, ágyat előkészítem akármi. És én mire megyek be? Hát arra, hogy embergyerek előszeretettel rajzol a sminkceruzáimmal! 

Hát lökött anyukának (mit nekem szép tiszta csempe, az olyan unalmas, nincs benne semmi vicces) több sem kellett, fogtam, és besegítettem, együtt rajzoltunk, és kacagtunk, habot fújtunk, és minden, ami kötelező eleme egy hároméves fürdetésének :).

Mutatom:

Amire nem számítottunk: 

Dani: anyának a szájfénye mentolos, hogy dús csillogó ajkaival varázsolja el a családját.

Anya: anyának profi sminkje van, még az ajax sem hozza le.

Édes kisfiam, ma vagy három éves, és látom még nem éltem semmit az életemből. Anya is még csak három éves... nagyon boldog, hosszú, szerelmes életet kívánok neked! 

Valamikor kéthónapja, észbe kaptam, hoppá! Jogosult vagyok a kisgyermekes bérlet igénybevételére, és használatára. Kismamabérlet: szuper! Feleannyiba kerül mint a teljesáru bérlet, és nekem ez most fontos. Nagyon fontos.

Telefonáltam, és az államkincstár postázta is az igazolást, hogy gyeses anyuka vagyok. Ez szükséges az említett bérlethez, egy fénykép, személyi, lakcímkártya, és 200 forint. Meg egy bérletpénztár. Működőképesen.

Vittem a szükségseseket, és szépen el is készült a bérletem. Boldogan róttam vele a tucatkilómétereket, jöttem-mentem (már amikor embergyerek éppen nem otthon figyelt velem betegen), intézkedtem. Mert sok intézni valóm van. Nekem is. Mint, mindenki másnak. 

Azt még nem említettem, hogy amikor a bérletemet csináltattam, egy segítőkész bérletpénztárnőce szólt, hogy mielőtt lejár, kérjek még egy igazolást az államkincstártól, és onnan számítva fél évre lesz bérletem. Csak pillogtam, majd jobban megnéztem a már elkészültet, és tényleg, az igazolás kiállításától számított fél évre adták meg. Pedig nekem lejár a gyesem most mindjárt, holnap. Vagy nem is, még ma.

Elérkezettnek láttam az időt, kértem még egy igazolást, jippijájééé, hurrá, megküldték, és a mai nap volt is időm, és lehetőségem, hogy elintézzem, hogy ne márciusig, hanem május közepéig jogosultkodjak, kismamambérletezkedjek, és rójam a tucatkilómétereket, mérföldeket, és hosszúlábakat. Busszal, tujával, metróval, mittoménmivel. Igen. Az utolsó pillanatban. Mert akármennyire is tervezem a mindennapjaimat, kicsit előbb nem tudtam. Épp a soron következő halálközeli náthával küzdött a család. Én is. na.

Itt kezdődik az őrület. Buszról szépen leszáll, vidáman elsétál gombához, bkvpénztárcsajszi papír átvesz, kedves, mondja, bocsi, nincs matricám a fényképre, amit bele kell ragaszt. Léccike átmenni a metrohoz, ott megcsinálják.

Ok. Metro oldalra átmenés történés. Ott zavarodott biztonságiak kurvagyorsan kizavar mindnekit, még a pénztárt sem közelíthetem meg.

Yo. még mindíg jókedvűen átsasszéz buszpályaudvar, mert ezek hárman egyébként az örsön nincsenek egymástól messze. Ott már kiabálás, káosz. Senki nem tudja, honnan inul a metropótló. Én megvéd pénztáros, hogy ő nem tehet róla. Velem veszekszik anyuka, ki elkésik a gyerekéért menne... Semmi közöm ehhez már.. Kezd felállni a szőr a hátamon.. Végre szóbaáll velem pénztármaca.  Papír odaad, rutinosan bérletcsináltatásügyileg. Papír visszadob: na ezt skubizzátok:

- Hozzon egy eredetit, mert csak akkor tudom megcsinálni!

- Ez eredeti. Látja? (mutat papír: eredeti aláírás, iktatószám, boríték ikt.számmal, bélyegző, fejléces papír)

- Hozza az eredetit, mert ez nem az!

- MONDOM: EZ AZ EREDETI! ÉRTI?

- Ez nem eredeti!

- Kérem mutassa meg, Ön szerint ez mitől nem eredeti? (ez a mondat kb. háromszor, mert nem válaszol, az utolsó már üvöltve! - én üvöltök egy akárkivel.. mint a sakál)

- Ezért! (mutatja a bélyegzőt! megáll az eszem, hát igen, nem lila, meg piros, meg zöld vegytintás bélyegző, fekete, de mindegy az iskoláját tényleg)

És szépen folytatódik párbeszéd, mögöttem:

- EZAZ!!! NE HAGYJA MAGÁT!!!!! SZEMETEK MIND!!!! (pedig nem mind, nekem pl. volt több kedvenc buszsofőröm is.)

-Na adja szépen vissza a papíromat, ki a főnöke? (nem válaszol, papír vissza.)

Én szépen brutál fejjel be építménybe, de ott a káosz és sok sok buszsofőr. Szépen kérdem, és mondják is, itt csak ők. Szépen megköszönöm. És el. Pattog a halántékom... Átmegyek szépen bevásárlócentrumba, ott Daninak ajándék megvesz. Kinéztük az apjával hétvégén, így nem sokat vacakolok, meg már idő van, lassan vége a délelőttnek. Boldogan, kissé feszkósan visszaballagok metrooldal. Reménykedem, hogy ott meglátják a papírom eredetiségét, és beengednek a pénztárig. Tök az elején van.

Beengedenek. Már nincs lezárva. Én örül kicsit. Papírom odaadván kérem amit kérek. Nna lelkiismeretes ügyintézőpénztárosnéni megaszondja:

- Ikergyermeke van? (az iker azt jelenti, egy terhességen belül több gyerek, nagyjából egyszerre születve... de lehet valamit nem tudok, mindegy is ezügyben)

- Nem. Egyszem.

- Akkor egy darab napra tudok bérletet kiállítani. Megfelel? Szerintem nem éri meg. Látja? Ma lejár a gyese, aztán nem jogosult.

- Köszi, viszlát, vissza a papíromat kérem. (Megint kapkodok a levegő után )

Szépen vissza gombához , lejárt a bérletem egyébként, kérek egy harmincnapos kismamásat, a kutya meg nem kérdezi tőlem, hogy lejárt-e a gyesem. Kitöltöm, azt szépen el.

Most már nem idegelem magam.  Ez történt. Mondhatod Retro, hogy nem tudja a jobbkéz, mit csinál a bal, de azért ebben az egyenletben minimum egy darab agyatlannal találkoztam. Még akkor is, ha tényleg nem vagyok jogosult. Bakker nem eredeti. bahhh..... 

Ma majdnem kirántottam egy bkv-bérletpénztáros nőt a bódéjából.

Ha már nem durran szét az  agyam, kis idő kell még.  - akkor elmesélem az egészet.

Csak azt akartam jelezni, hogy vigyázat, bolond szél fúj....

Egész nap ült, és nézett ki a fejéből. Van egy kuckója az ágyunkban, középen a fejünknél. Két napig nem evett, csak fél csomag ropit, és ami igazán gond, hogy folyadékot sem ivott. reggel az almaletyót kihányikolta. Időnként belázasodik.

Ma délelőtt kiváltottuk az antibiotikumot, és megkapta az első kanállal. (bakker engem is frusztrál, hogy miért van fincsi barack, meg eper íze...??!!)

délután négykor észhez tért, és már jó kedvű, és kezdi szétszedni a hátsó szobát. Mászik fel az ölembe: - én delezek! (azért delezik, mert Dell notbook van itthon, és ő ezt tudja, és a sajátjának érzi) ... már talált más játékot. Itt vannak a hobbi cuccaim, az apjának meg a tancuccai :))) Kezdi jól érezni magát.

Édes kicsi virágszálam, gyógyulj meg nagyon gyorsan, mert megzakkanok, amikor beteg vagy... 

Két napot ment bölcsibe, aztán hajnalban keltünk a sírásra, meg a lázára. aztán reggel jókedvűen kakaózott, és aztán egy kicsit kihányta.

Talán hamar ment bölcsibe vissza.

Nem akar bölcsibe járni. 

Egyelőre nem tudok semminek utána járni. Se földhivatal, se önki, se államkincstár, se orvosok, nem tornázom, nem találok munkát, nem tanulok, nem egészséges a gyerekem. baszki.

bölcsi story kiegészítéseként:

ugye októberben Dani kábé két hetet itthon dzsesszelt velem, nátha, hurut egyebek miatt. majd vissza bölcsibe, zökkenőmentesen!!!! nem volt gáz, kicsit nyafogott hogy nem megy, de sírás nélkül lezajlott a besétálás bölcsibe történés.

na most. november van, és az én Dánielem megint nátha, köhög, és itthon figyel, időnként átmegyünk anyámékhoz faleveleket gereblyézni, amit imád, én is imádok, anyámék is imádják. de jobban köhög, mint tegnap, úgyhogy ma az elfeledett háztartásommal kék foglalatoskodni, mert az szegény azt sem tudja, hogy én vagyok itthon a háziasszony vagymi.

lett kis nyúlfarknyi munkám, majd el aléltam, hogy lett, bírósági jegyzőkönyvet kellett begépelni. lazán bevállaltam, aztán csak lestem, hogy a gépelésből mennyire ki lehet jönni, mármint a géppuska formából. megterveztem, hogy míg Danibogyó bölcsiben játszik, addig én itthon összeklimpírozom sitty-sutty a munkát, aztán ember tervez, gyerek meg lebetegszik. így az alvás idejében, meg iccaka pötyögtem be amit kellett. viszont kész lettem, és ez boldoggá tesz :). 

de azért nagyon elfáradtam. így ma reggelre, a diétámat is letojom nagyívben, benyomtam egy marhahúsos burit, meg egy sonkássajtos kroit, és most a halálomon vagyok... lehet már csak vacsorára eszem kis főtt zöldséget.. :( . ja, mert zöldségnapom van. fasza mi? .... gaz galád vagyok, és nem bírok kitartani az elképzelésem mellett, hogy lefogyok 20 kilót :(. jó, oké, 4-5 kg már lement. nem sok, de látványos. már röhelyesen néz ki rajtam a sztreccs farmerem, és van kis derekam is :).

Armida meghívott játszani, a 7 titok játékba, és össze is szedem, hogy mit vállalok a titkaimból, amik ezután már nem lesznek titkosak... :))) köszi Armida, ami késik nem múlik, és nem ígérek semmit, de azt betartom alapon, remélem meg lesz.

Sütőtök szezon van. Nekünk meg elválasztó diétánk. Lassan sok mindent feltalálok, a spanyol viaszt is a konyhában. Ez a recept is ilyen. Lehet már évezredek óta főzik rendes asszonyok a családjuknak, én most találtam fel, és közzé teszem nagy örömömben. Imádni való csípős (vagy nem) ízkavalkád.

Hozzávalók:

- sütőtök

- húsleves, vagy leveskocka

(én a könnyebbik oldalát fogom meg mindig,

mert rendetlen háztartásomban csak ritkán

fellelhető a kallódó üres húsleves)

- főtt kukorica (nálam konzerv terem a kukoricaföldeken)

- szerecsendió

- chillli paprika

Elkészítése:

Fogd a sütőtököt, és hámozás után (ami nekem jó nehéznek bizonyult, sonka-tököt könnyebb) tökgyalun gyaluld le. Én nekünk hármunknak egy kb.. 20-30 dkg-t, az a tök egy harmada, negyede mennyiséget gyalulok.

Kis vízzel öntsd fel, és bocsi: dobd bele a leveskockát. Ha rendes vagy, öntsd fel kis levessel. főzd puhára, közben kóstold meg, elég sós-e. Menet közben ízesítjük szerecsendióval. Villámgyorsan megpuhul.

Mikor jó puhára megfőtt, szét is esik ilyenkor már a tökszál, akkor botmixerrrel, vagy turmixgéppel pépesítjük.

Visszazutty a lábosba, és nagyon sűrű lesz, akkor öntsd fel vízzel, ízesíts utána, ha sótlan. 

Főtt kukoricát öntsd bele, két rotty, és kész az idei ősz világbajnok levese.

Aki szereti a csípőset, az a chilli paprikát ne sajnálja belőle :)!

Jó étvágyat hozzá!

(hu, holnap zöldségnapom van, minden bizonnyal összeütök egy sütőtök levest az tuti) 

Augusztus legvégén volt ugye az igen jól sikerült osztálytalálkozónk, és akkor készítettem az Ofinknak egy tablófélét, ami végül nem olyan lett, mint elterveztem, meg elkapkodtam, de hát ember tervez :). Egyébként nem lett rossz, Ofinak tetszett, én meg szerettem csinálni.

Kihajtható kartonra ragasztott dekoráció, kontúrpasztával körberajzolva (itt-ott)

Belül mindenkiről mostani fénykép szintén körbekontúrozva, hátul pedig ott helyben készült polaroidok, egykét üzenet. Képek aláírva.

Kb. két-három hónapot készültem rá fejben, aztán két-három nap alatt el is készült.

.... de jó volt találkozni. :)

A második hét:

Hétfőn reggeli után, kilenc, féltízkor, mikor sétáltunk befele a bölcsibe már nem volt kacarászás, hiába is kérdezgettem a fiamat, hogy mit gondol erről, csak dünnyögött az orra alatt, alaposan lekonyuló szájjal. Sajnos számítottam rá, hogy a kezdeti lelkesedés alább hagy, és reméltem/remélem hogy nem tart sokáig ez a lefelé húzó tendencia. Öltözködésnél is dünnyögött valamit, hogy ő haza szeretne menni. Gyermeket beadtam, már nem mentem be vele, és megbeszéltem Ditta nénivel, hogy 12-re visszamegyek. Vissza is értem, és a jókedvű cserfes Danival szépen hazajöttünk.

Kedden is hasonlóan telt a nap, de reggel már kifejezetten sírdogált a gyermekem, és nemtetszését fejezte ki. Össze is töpörödtem, de ilyenkor sokat segít, hogy ez csak pár percig tart, és utána jól érzi ott magát. Gondozónők dícsérik, ügyesen szól ha pisilnie kell, vagy kakilni... nem bilizik, használja a kisvécét. Ügyesen kezetmos, mindenben segítőkész. Időnként elszál a vezérhangyája, és dobálózik amti itthon is nehezményezek, konkrétan nem engedem neki, és büniti, avagy erélyes szentbeszéd nélkül nem ússza meg.

Szerdán már bömbölve közelítettük meg az intézményt, és utáltam magam, mert bölcsibe adom Dániel gyereket, de itt nincs mit tenni, Apuka szét dolgozza magát nagyon durván, alig látjuk, két munkahely, Anyukának munkát kék találni, mert az nem repül a számba mint a sült galamb, várandós nem vagyok, az a nem tul sok juttatás amit kapok, az meg lejár nov. végén.  A beszokás meg mint látjátok nem simaügy. Ebéd után kijött Ditta néni, hogy várjunk kicsit, hátha elalszik.  Volt minden, cirkusz, ellenkezés, sírás-rívás.... aztán egy hüppögő , de már mosolygós Danit kaptam, hogy akkor semmi gond, holnap hátha könnyebb lesz.

Csütörtökön hasonlóan indult a nap mint szerdán, de valahogy sikerült elaludnia Dániel gyereknek. Ditta néni mondta, (és mindíg hagyatkozok a javaslataira. tapasztalt, ő van ott vele, stb, stb) jöjjek vissza 3-ra. Ok. 2-kor hívott Ditta néni, hogy Dani sírva ébredt, ezerrel bömbizik, nem tudja megnyugtatni, mennyek. Mentem. Hüppögő Dánielt átvettem, ölben hazavittem, és megnyugodtunk.

Mostanában cipelteti magát. Ez új szokás, bárhova sétálni megyünk, vagy célirányosan elintézni bármit, fogja magát, és addig könyörög cirkuszol, míg fel nem veszem. Ez szerintem ilyen bölcsibejárós , anyához, apához ragaszkodós reakció. Cipeljük.

Péntek: sírós bölcsibe menés, az elmondások alapján ott megnyugvós, játszós nap. Dani szépen ebédel, ebéd után cirkusz, sírás rívás. Megvártam, hogy alszik-e. Nem aludt. Hazajöttünk. Vidáman sétálgatva, kacarászva. Dani azt mondja sokat játszik. Motorral, Ditta nénivel, gyerekekkel.

Az első hét:

A bölcsi sztorink augusztus végén kezdett konkrétan kirajzolódni. Hogy pontosan hova, hogyis-mintis. 

Köszönet érte Barbarának, aki mindíg, mindíg segítőkész, megértő, még a vérremenő vitáink, és nezeteink nem egyezősége ellenére is. Megoldódott, hogy ne egy messzi bölcsibe járjunk, lehetett cserélni. Micsoda mázli!

A bölcsi konkrétan itt van a házunk mellett, rálátok az épületre az ablakainkból. Közel van, barátságos.Bölcsifőnöknéni szintén nagyon barátságos,gyerekpárti. Mert nem minden gondozó az.

Nem kanyarodok el, majd visszautalok, és világos lesz miért mondom ezt.

Szóval bölcsi itt a szánkban. Nagy szerencsénkre szeptember 1-től mehetünk is. Ezért mint ösztönlény anyuka nem sok praktikummal a retikülömben augusztus 17-én eszembe jutott, hogy Dani pelenka elhagyós projektje, (hogy Mayát idézzem) eléggé időszerű, mert a semmire alapozva gondoltam, hogy a bölcsiben a gondozóknak nem lesz rá ideje, és inkább rádobják a pelenkát azt jóvan. Fel is pörgött a dolog, Dani is megérett rá, úgyhogy mire odakerültünk, hogy belépünk a bölcsi ajtaján már nem volt gond a napközben bugyiban rohangászás pelenka nélkül.

1-én kezdtük. Hétfőn. 9-re mentünk, hogy a már beszokott gyerekek megtudjanak reggelizni.  Danibogyó kicsit zavarban volt pár percig, majd talált játékokat, engem figyelve szépen eljátszott. 1 órát voltunk, és kicsit győzködnöm kellett, hogy ugyan mennyünk, mert nagyon izgalmas dolgok várnak még ránk. Még az sem zavarta, hogy jött Zsoltika, és kirántotta Dani alól a műa.motorját. Nem volt belőle balesett, mert elkaptam Danit, szóltam (gondozónéni épp nem látta) Zsoltinak, hogy ez Daninak rosszulesik, és balesetveszélyes, így Dani nem ütötte meg magát, nem lett semmi gáz. Azért nyeltem egy  nagyott, hogy mi lesz így az én mókuskámmal, de mára már (kicsit) megnyugodtam.

Kedden szintén 9-re mentünk és már 2 órát is maradhattunk. Jó idő, napsütés, úgyhogy gyerkőcök reggeli után kint játszanak az udvaron. Gyerekem megkergülve rója a köröket a motorokkal, bicajokkal. Jól érzi magát, viháncol. Küzdeni kell, hogy hazamenjünk.

Szerdán ugyanaz történt, mint kedden.

Csütörtökön már kap ebédet is, ami ízlett neki, megette. Ebéd után viszem haza. Miközben kint játszottak az udvaron, bentről néztem, majd elugrottam vásárolni egy órát ha távol voltam. De biz mire visszaértem már messziről hallottam, hogy kegyetlenül sír a gyermekem... Szegénykém elperecelt a műa.mocival, és lejött kicsit a bőr a térdéről :( ...  nagy nehezen megvígasztaltam, de nem állt a lábára egészen másnap , sőt szombatig.. .. 

Úgyhogy pénteken nem mentünk bölcsibe. Egész hétvégén gyógyult Dani bibis térde.

Javítás: szerdán már Dani kapott ebédet, ízlett neki, megette. Ebéd után vittem haza.

Javítás2: csütörtökön nem ebédelt ott az elperecelésből kifolyólag 11 és 12 között hazamentünk.

Kiegészítés a héthez, hogy mit gondolok: a hét első fele vidáman, kíváncsian telt, Daninak is, nekünk (apjának és nekem) is tetszik, a felhőknek még nyoma sincs. Szó szerint (is). Sajna közbejött a bibi, és azon voltam ezerrel, hogy ez ne legyen Daninak rossz emlék, ne kombinálja össze a bölcsidologgal. Már ha lehet ezen bárhogyan is változtatni, de azért próbálkoztam elterelni.

Egész héten vidáman újságoltuk fűnek-fának, és dicsekedtünk, hogy azért a jövőhéten, és hosszútávon is legyen kedve gyermekünknek ehhez a bulihoz. 

Egyelőre a legjobb barátja a gondozónője: Ditta néni. Ditta nénit szeretem, végtelenül türelmes, nyugodt, kedves teremtés. Kb. egyidősek vagyunk, van egy kislánya, kb. 6-8 éves, látásból ismerjük egymást a játszótérről, ők is itt laknak a lakótelepen. Ditta néni harcedzett izgága gyerekekből profi, nem féltem sem őt, sem a fiamat.  Ditta nénire jut 6 gyermek, a csoportnak van mégegy gondozónője, ő a vezetőgondozónő: Zsóka néni. Zsóka nénire is jut 6 gyermek, így vannak 12-en a csoportban.  A szomszéd csoporttal összenyitható a szobájuk, ez nagyon jó, mikor (sajnos sokszor!!!!) alig van bent gyerek, mert betegek, vagy még nem szoktak be, így nem csak egy-két gyerek kószál a szobában, illetve az udvaron. Az udvaron már más a helyzet, mert ott összevannak eresztve a többi csoportokkal, de próbálják egy helyre terelgetni a báránykákat, már amennyire hagyják magukat.

Danin észrevettem, hogy amint kimennek játszani neki a legtávolabbi pont a legmegfelelőbb.